.. , hogy menni kéne külföldre. Hát akkor legyen Erasmus. Megpályáztam, megkaptam, elküldtem 23 e-mailt, kaptam 22, idegeskedtem, az utolsó pillanatban még papírt vittem, idegeskedtem, várakoztam, idegeskedtem. De végül 2010. szeptember havának 14. napján 1 órás késéssel ugyan de elindult a repülőgép, nem érem el a csatlakozást, idegeskedtem, de aztán az is meg lett.
Most itt vagyok. Túl vagyok az első napon. Megvan a szobám, meg van a diákom és még az órarendem is. Aláírtam, hogy ha itt halok meg akkor vihetik a szerveim, legalább könnyebb lesz a maradékot hazavitetni.
Eddig még nem sok minden történt, de amit ennek az „ösztöndíjnak” köszönhetően megtanultam az az, hogy ahhoz, hogy eleget tegyünk a lenini felszólításnak, mely szerint a cél TANULNI! TANULNI! TANULNI! , három dolog szükséges: PÉNZ. PÉNZ. PÉNZ. És ebben az erasmus nincs nagy segítségünkre, de bízzunk benne, hogy minden rendben lesz.
