Az elmúlt két hétben ha valaki megtudta, hogy filozófiát tanulok, egyből megkérdezte, hogy nem nehéz e, vagy közölte, hogy neki bizony az. Én pedig mindig azt válaszoltam, hogy magyarul nem, de angolul lehet, hogy bonyolultabb lesz a dolgom.
Azt már tudom, hogy előadást hallgatni lehet, de ha valamilyen filozófiával kapcsolatos eszmefuttatásba bonyolódom, akkor már bizony vannak nehézségek.
És ma jött a java. Ma kezdtem el tanulni, olvasni, készülni a következő előadásra egy szöveggyűjteményből. Az első három oldal átolvasása és megértése majdnem két órába telt. Azt éreztem, hogy végem van és kár erőltetni, mert még van 37 oldal, plusz két másik tárgy. Egyszerűbb ha csak élvezem az itt töltött időt, aztán meg majd megbukok. Nem számít.
Na de végül, ha nehezen is túl lettem a szerkesztő által írt témabevezetőn és összefoglalón. Így már kezdhettem is Platón barátunk munkásságának egy kiemelt darabjával ismerkedni, angolul. És láss csodát: ÉRTEM. Egy szöveget, amit ógörögről fordítottak le angolra, és a tanár felhívta a figyelmünket, hogy lesznek vele nehézségek, értem. Bezzeg az angol úriember által írt értéssegítőt nem.
