Idegen kultúrák, idegen étkezési szokásokkal társul. Ezeket már tapasztaltam is. Itt van kettő:
1. Tegnap este gondoltam vacsorára eszem egy kis hagymás rántottát. Belépek a konyhában és az 5 fős maláj csoport (akik mindig együtt veszik a kaját és együtt is étkeznek. Jó nekik, így olcsóbb.) valami tyúkhúsleves szerűséget fogyaszt és rizst majszol hozzá, mindezt kézzel teszik. Ezzel nem is volna semmi baj, de a leves még zubog, a rizs pedig gőzölög. Ők meg csak rágnak és közben áztatják a kezüket a forró kajában. No mindegy, ez engem még nem akadályoz meg, hogy én is elköltsem vacsorámat. Elkészítem a rántottám, fogok két szelet kenyeret és leülök enni. Közben a maláj barátaink már takarítanak, ám ekkor egyikük felfedezi, hogy én mit is csinálok, odalép, zavartan mosolyog, majd megkérdezi, hogy én mindig így eszem e, és fogyasztok e húst? Mikor megnyugtattam, hogy nem csak tojáson élek, széles mosollyal nyugtázta és távozott.
2. Ma ebédre felmelegítettem a félkész ebédemet. (Igen félkész ebéd, mert így a legolcsóbb és csak saját magamra főzni nem hogy nehézkes, de drága is.) Hát leülök az asztalhoz és elkezdek enni, mikor a kedves német fiú már-már szidva közli, hogy nem jó, ha azt eszem, meg ha sok olyat eszek akkor meg is fogom unni. Tudom, hogy illetlenség, de nem köszöntem meg a hihetetlen és meglepő információt, de válaszoltam neki, hogy teljesen egyetértek vele, de sajnos ez a legolcsóbb módja a dolgoknak. Erre csak nagyokat bólogatott, majd neki készült, hogy megfőzze ebédjét. Főzött egy kis tésztát, majd nyakon öntötte a mikróban felmelegített konzerv fűszeres paradicsomszósszal.
Mindenkinek jó étvágyat!
