Ezen a héten történt egy s más és éreztem magam sokféleképpen.
Volt gyakorlatom, ahol nem értettem, hogy a sok ír mit beszél.
Volt gyakorlatom, ahol úgy éreztem, mintha analfabéta lennék.
Volt, amikor kiderült, hogy valószínűleg nem lesz munkám, és ez bizony kissé lehangolt, mert ha nincs munka, nincs pénz, és ha nincs pénz az bizony nagyon nagy baj. De aztán jött a másnap, amikor kiderült, hogy nem csak szoctámot kapok, de jön egy kis ösztöndíj is, szóval éhen halni már nem fogok.
Aztán volt Icafé, ami nemzetközi ismerkedő és beszélgető est, plusz egy kis ingyen kávé, tea meg süti, ahol sikerült leülnöm egy olyan asztalhoz, ahol csak spanyolok ültek. De nem voltak kirekesztőek, egymáshoz is angolul szóltak. Persze volt olyan akinek minden második szava spanyol volt, mert csak minden második szót tudott angolul. Mindenesetre a tizenöt spanyollal töltött est tanulsága az lett, hogy meg kell tanulnom spanyolul.
Aztán volt ma nyelvi szintfelmérő, ahol írtam egy kis esszét, majd beszélgettem az elmúlt éveim angol tanulmányairól. Eredményképpen közölték, hogy upper intermediate a szint és speaking skill lesz az óra, amit látogatnom ajánlott. Én meg mondtam, hogy tenk júúú.
