Hát először is egy nap nem elég Dublinra. De ha nincs több az is jobb mint a semmi.
Reggel 8kor indult a vonatom, amivel elméletileg 10re Dublinban kellett volna lennem. 3/4 11kor oda is értünk. Aztán irány a belváros, kb. 200 méterenként lehet találni ingyenes térképeket, amiken fel vannak tüntetve a látványosságok, szóval eltévedni nem lehet.
Legközelebb a National Wax Museum + volt, ami nem tudom, hogy miért +. Itt találkozhatunk az ír történelmet meghatározó egyénekkel. A szó szerint véres vikingektől, a századforduló (20-21.) politikusaiig. Majd jön a horror részleg, ahol Hannibal Lecter hirtelen elkezdi rázni a ketrecét, ami után folyton azt figyeljük, hogy mi fog még megmozdulni, de azonkívül, hogy Frankestein szörnye felül semmi. Szóval se félni, se megijedni nem kell. De nem kellemes látvány az biztos. Ezt követi a megnyugtató meserészleg, és mivel szerencsére nem volt ott senki én is végigkúsztam a gyerekeknek fenntartott kamrán, ahol Gulliverrel találkozhatunk. Majd a Simpson családdal és egyéb karakterekkel. Kifele menet megáld minket a Pápa és összefuthatunk Yodával, meg James Bondal.
Ezután megindultam a Guinness gyárba, ahol kb. 3 óra alatt megismerkedhettem a gyártással, a történettel, reklámokkal, hordókkal, szállítással és mindennel, aminek köze van a Guinness-hez. Az egész 10-15 perc sorbaállással kezdődik aztán jön a szerződés, amiben 9000 évre megvették a forrást, ez még érvényes 8750 évig, de nem hiszem, hogy addig kitart a papír is. És a végén megihatjuk az ingyen pintünket, persze csak ha elmúltunk 18ak, és közben élvezhetjük a kilátást Dublinra, már ha nem szakad az eső.
Majd betértem a nemzeti galériába, ahol igaz,h hogy egy nevet sem ismertem, de jó volt, meg ez legalább ingyen van. És végezetül elsétáltam a Trinity College-hez. Itt van kiállítva egy ezer éves, díszes lexikon. Valamin megismerkedhetünk a lexikon készítés menetével. Végül felsétálunk a Long room-ba, ami egyértelmű módon nagyon hosszú és magas. Két szinten padlótól a plafonig polcok és 200 ezer könyv, és mellszobrok mindenhol. De ezt már nem tudtam alaposan megvizsgálni, mert ránk zárták a boltot és szépen kitessékeltek minket.
Aztán mivel még volt némi időm végigsétáltam a „piac” utcán aminek a közepén egy irdatlan magas légtéri közlekedést zavaró fém kúp van, aminek a teteje világít. Hogy pontosan mi is ez, vagy mit szimbolizál, arra nem sikerült rájönnöm.
De már indult a vonatom vissza, most időben, igaz végigkérdeztek mindenkit, hogy Belfast előtt le akar e valaki szállni. És mivel nem, meg sem álltunk hazáig.
Szóval mindenki irány Dublin, de egy napra, mert rövid és mivel sietsz, másnap fájni fog a lábad, és a fáradságtól nem tudsz magaddal mit kezdeni.
