Igen itt is esik a hó. De nem ugyanaz, mint otthon. Itt olyan mint ha apró jégdarabok hullanának és fagynának össze nagyon gyorsan. De nem ez benne a lényeg, hanem a reakciók. A maláj srácok 10 mm után, már fültől fülig érő vigyorral élvezik a dolgot. Önfeledten élvezik a számukra szokatlan természeti jelenséget. A helyiek bosszankodnak, hogy itt a hó. És persze itt van az én csoportom is Kelet-Európából, akik kinéznek és megállapítják, hogy ez még nem igazi hó.
És lehet, hogy ez teszi a nyugatot nyugattá, hogy itt amikor az időjárás jelentés szerint jönni fog a hó elkezdik szórni az útra a sót, vagy homokot, vagy nem tudom mit. A lényeg, hogy itt az anti(hó)anyag havazás előtt kerül az úttestre, és nem utána pánikolva. Viszont lehet, hogy attól lesz nyugat, hogy a járdával meg senki nem foglalkozik, aztán úgy töröd kezed, nyakad, lábad, ahogy jól esik. És amúgy a szép jéggé fagyott rétegen a domboldalon felfele, nem valami egyszerű a közlekedés, úgyis mondhatnám, hogy időigényes. Lefele viszont van amikor egyszerűbb, mert csak meg kell találni a megfelelő egyensúlyi állapotot és csúszni lefele.
De persze az is lehet, hogy egyszerűen csak attól nyugat, hogy itt az öregasszony dudál az öregasszonyra, hogy HALAJÁL MÁR, ZÖLD A LÁMPA!!!!
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez